NYELVTAN
|
Argumentáció, érvelés, meggyőzés Az érvelés jellegzetes szövegtípusaiban is általános a teljes szöveg hármas tagolódása: a bevezetés, a tárgyalás, és a befejezés elkülönítése. A bevezetésben hasznos lehet a tárgyalás várható gondolatmenetének rövid előrevetítése. Utalhat a bevezetés a feldolgozás módszereire, az anyaggyűjtés módjára, forrásaira stb. És mindezzel együtt a bevezetésnek kedvet kell ébresztenie, érdeklődést kell keltenie. Ezt segítheti a nyelvi forma, a tárgyalásnál személyesebb hangvétel, például annak bemutatása, mi a beszélő személyes kapcsolata a témával vagy a hallgatók megszólítása, jóindulatuk elnyerése. Növelheti az érdeklődést a retorikai eszközök fokozottabb alkalmazása, például a téma megfogalmazása kérdés formájában; a hallgatók felszólítása az ellentétes vélemények közti döntésre. A befejezés feladata az összegezés, a legfőbb gondolatok ismételt kiemelése, végső következtetés. Hatásos lehet a visszautalás a bevezetésre, rövid megválaszolása az ott felvetett kérdéseknek. Egyes szövegfajtákban a befejezés fontos mondanivalója a címzett személyesebb hangú fölszólítása az elmondottak továbbgondolására, véleményének kialakítására, esetleg valamilyen cselekvésre. Az érvelő szövegfajtákban is a tárgyalás a legterjedelmesebb rész. Ennek szerkezetére vonatkozóan még nehezebb minden helyzetre egyaránt érvényes követelmény megfogalmazása. De néhány elengedhetetlen feltétel a tárgyalás szakaszában is közös. Mivel a cél a gondolatok megértetése és elfogadtatása, vagyis a meggyőzés, különösen fontos a gondolatmenet jól követhető egyértelműsége és hatásossága, a fő állítások, tételmondatok világos megfogalmazása, kellő kiemelése. Segítheti ezt a szöveg jó tagolása, alcímekkel, nyomdatechnikai eszközökkel, pontokba szedéssel. A fő állítások általában kisebb szakaszokra bontják a tárgyalási részt. Az egymást követő résztémákban a gondolat kikövetkeztetésének szerkezeti pillérei ismétlődnek, ezek: az állítás (tétel): a tétel helyességének bizonyítása érvekkel, az ezekből levonható következtetés, valamint a részösszegezés. Az érvelés célja a címzett meggyőzése, ennek sikerében nagy szerepe van a lényeg, a kulcsérvek kiemelésének, a fokozatosságnak, a logikus, világos építkezésnek, az egyes érvek közti kapcsolat hangsúlyozásának (az ellentétes, magyarázó, következtető viszony jelzésének). A hiteles érvelésben a bizonyításnak igen fontos szakasza az ellenérvek bemutatása és érvelésen alapuló cáfolatuk vagy az érvek és ellenérvek közti egyensúly megteremtése. Az érvelés technikájának két alapvető módja alakult ki a századok folyamán: ? Az általános érvényű állításból következtetünk az egyes esetekre, vagy a megállapítással kezdjük a gondolat kifejtését, és ezután sorakoztatjuk föl a bizonyítékokat. A gondolatok közlésének ezt a szerkezetét nevezzük deduktív érvelési módnak. Arisztotelész sokat idézett példája a deduktív érvelésre: „Minden ember halandó. Minden görög emberi. A görögök tehát halandók. ? De kiindulhatunk az okozatból az egyesből is, és innen haladunk az ok megtalálása felé. Előbb sorakoztatjuk föl tehát a tényeket, és ezekből vonjuk le a következtetést. Például ezzel az induktív módszerrel mutatunk be egy nyelvtani jelenséget: a fiúk, a házbeliek is eljöttek; ceruzát, kéket meg pirosat kell vennem; Marinak, az osztály eszének sem volt egyetlen ötlete sem - ezekből a mondatokból vonjuk le a szabályt: az értelmező jelzőt mindig egyeztetnünk kell az értelmezett szóval. Az érvelés összetett gondolkodási művelete magában foglalja a szerző megállapításait, a témára vonatkozó véleményét, ezek megerősítését, bizonyítását megfelelően kiválasztott és csoportosított tényekkel, valamint a levon- ható következtetéssel. A bizonyítás épülhet tényanyagra: tárgyak, jelenségek, események, folyamatok bemutatására, vagy jelenségek megfigyelésére, kísérletekre, modellre. Alapja lehet elfogadott tudományos eredmény, statisztikai adat. De megerősíthetjük állításainkat eszmei érvekkel is, saját meggyőződésünk kifejezésével vagy nagy tekintélyű emberek véleményével (például idézet formájában). Érvelésünkben hivatkozhatunk általánosan elfogadott értékekre, köznapi igazságokra, a „józan észre”, sőt közhelyekre is. LETÖLTÉS | ||||||||
|
|
||||||||